Igen, kedves Olvasó, minden héten találkozunk, hogy inspiráljuk egymás munkáját, hogy megosszuk egymással véleményünket az élet apró és óriási történéséivel kapcsolatban. Minden héten kérhetünk és adhatunk egymásnak bátran tanácsot a másiknak, mert barátságunk a bizalmon alapul.

Rendkívűl színes a mi kis kézműves csapatunk: Ági egyedi, szeretettel teli ékszereket készít, Kata ötletes lakásdekorációs termékekkel lepi meg a közönséget, én pedig a színekkel és a selyemmel játszok szabad és munkaidőmben. Szerencsés hármas vagyunk, a munkánk a hobbink.

És nagyon fontosnak tartjuk, hogy értékes időt töltsünk együtt hárman, kreatívan, nyitottan a világra.

Édesanyák, feleségek, háztartásbeliek és vállalkozók vagyunk mind a hárman. Fontosnak tartjuk mindannyian, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. Találkozásaink ezt a törekvésünket is segíti.

Ezen a héten Szentendrén jártunk.

Miért pont Szentendrén?

Mert ízig-vérig szentendrei vagyok. Szentendrén születtem, jártam óvodába, iskolába, és ott kaptam és adtam vissza az első csókot is.

Minden gyerek és fiatalkori emlékem odaköt. Szentendrén kaptam meg az alapokat, melyek szükségesek voltak a felnőtt koromhoz.

Aztán elsodort az élet, de mindig visszatérek nosztalgiázni.

Így történt ez most is és ezért invitáltam Ágit és Katát egy időutazásra, hogy megmutassam nekik a legfontosabb helyszíneit gyermekkori kedvenc városomnak.

Első és legfontosabb része ennek a gyönyörű városnak a Bükkös-patak parti termelői piac.

Itt minden háziasszony megtalálja magának a legfontosabb és legtökéletesebb alapanyagokat a konyhájába, otthonába. Nekünk is sikerült jól bevásárolnunk!

Majd egy kis belvárosi séta után utunk a híres Édeni csokiboltba vezetett, ahol az ellenállhatatlan csilis forrócsokiban lehetett részünk. Kata nagyon jól megfogalmazta, szavakba öntötte azt az élvezetet, amit a forró csoki nyújtott: “Nem akarom, hogy vége legyen!”

De a csészéből egyszer csak elfogyott a belga csokoládéból készített eszencia.

És továbbálltunk…