2014. március 21.
Szeretek fotózni, de általánosságban mindent szeretek csinálni, ami kreatív, mert szívből jön: adok is és cserébe kapok is - egy mosolyt, egy jó szót a megrendelőtől, a vásárlótól. Nekem ennyi elég…
Maximalista és megszállott vagyok a fotózás terén is. Nem állítom, hogy technikailag tökéletesen értek a masinához, de számomra nem is ez a legfontosabb.
A héten gyerkőcöket fotóztunk jótékonysági céllal. Kata és Gabi vállalták, hogy segítségemre lesznek. Kemény menet volt, de azt hiszem megérte. A lurkók is és mi is nagyon élveztük. Ez (is) egy maximálisan kreatív és felejthetetlen projekt volt a csajokkal, még most is a hatása alatt vagyok: a nulláról hoztuk össze közösen a háttereket, a berendezést és minden egyebet.
Szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ezért hálával tartozom a családomnak, legfőképpen a páromnak.
Ez a két nap pedig bebizonyította számomra, hogy igenis létezik még olyan, hogy összefogás, egymás segítése, közös tenni akarás, ez most itt „kicsiben”, nálunk, egy kisebb közösség keretein belül tökéletesen működött…
Mindenkinek köszönöm!
Ági
(A fotókat a szülők beleegyezésével közöljük itt is és facebook oldalunkon is!)